International Snowfall címmel hirdetett Európai Önkéntes Szolgálat projektet, az Erasmus+ program keretében a lettországi Vecpiebalga Önkormányzata és a helyi Balgas Strops Ifjúsági Iroda. 5 országból vártak fiatalokat, akik egy hónapot (2016. február 15. és március 15. között) tölthettek ezen a mesés településen.

A portugál, spanyol, olasz, osztrák és magyar fiatalok összesen 10-en, egy egész hónapon keresztül segítették és színesítették a helyi fiatalok és egymás életét. A projektben négy fő feladatot kellett ellátniuk az önkénteseknek:

• Talent Show:

Egy nemzetközi tehetségkutató verseny megszervezése a helyi ifjúsági irodával közösen. Dekoráció és műsor, meghívó, plakát és minden, a rendezvényhez köthető feladat elvégzése, valamint egy külön nyitó produkció előadása is az önkéntesek feladata volt.

• Foglalkozások a helyi fiatalok számára:

Mind a Balgas strops, mind pedig a környékbeli iskolák, ifjúsági irodák látogatói, tanulói számára kreatív foglalkozásokat kellett szervezni, melynek része volt az is, hogy információt adjanak át saját kultúrájukról, munkájukról, tevékenységükről is; valamint bevonják a helyi fiatalokat olyan programokba, melyben egyszerre érzik jól magukat és fejlesztik különböző kompetenciáikat is.

• Nemzetközi estek

Minden résztvevő nemzet lehetőséget kapott, hogy bemutasson valamit saját kultúrájából, szokásaiból. Erre természetesen a helyi fiatalok és érdeklődők is hivatalosak voltak, így a többi önkéntes és a helyiek közösen informálódhattak egymás konyhaművészetéről, szokásaikról, történelmükről vagy turisztikai látványosságairól. Az estéket nem csak jó hangulat fűszerezte, de belekóstolhattak a résztvevők a „házigazdák” ételeibe is.

• „International Snowfall” videó

A projektről készült egy videó is, mely meghatóan mutatja be, hogy 10 ismeretlen hogyan vált egy hónap alatt egy csapattá, kis családdá és hogyan hajtották végre a feladataikat, valamint hogyan csempésztek egy kis színt a vecpiebalgai fiatalok életébe.

Ez volt a hivatalos és információs része a beszámolónak. Ennél talán egy még fontosabb rész következik: hogyan éltük meg mi, akik részesei voltunk a projektnek ezt az egy hónapos kalandot?

Laukó Zsófia vagyok a Radar Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda vezetőjeként dolgozom. Feladataim közé tartozik, hogy a fiatalok felé terjesszem azokat az Európai Unió által kínált mobilitási lehetőségeket. Ezt nem csak azért, mert a feladatom, hanem azért is, mert hatalmas lehetőségeket rejt a fiatalok számára, véleményem szerint. A lettországi kaland előtt tréningeken volt lehetőségem részt venni, melyek mindig új perspektívát adtak a munkámhoz. Készítettem fel már fiatalokat kiutazásra és küldtem őket ifjúsági cserére is. Ám mindig bennem volt a kérdés, hogy mindezt hitelesen teszem-e, hiszen én még nem éltem külföldön, nem vettem részt Európai Önkéntes Szolgálatban. Ekkor jött ez a projekt, melyben a CIKK Egyesület partnerként vett részt. Két főt küldhettünk erre a projektre és mivel nem volt túljelentkezés sem, így gondoltam egy merészet; hogy tanulmányútra viszem a Radrart. Miért fogalmazok így? Mert ezen programok célja, hogy valóban az, hogy a résztvevők kompetenciáit fejlessze, ám hosszabb távon az is, hogy a kis közösségekben is növelje az aktivitást. Éppen ezért, arra gondoltam, hogy azzal, hogy részt veszek egy kistelepülésen megvalósuló nemzetközi projektben, úgy olyan dolgokat tanulhatok, melyekkel az itteni fiatalok életébe is hozhatok némi változást.

Így vágtunk hát neki Fannival (az egyesület másik fiatal önkéntesével) ennek az egy hónapnak. Fanni felkészülését, gondolatait az alábbi linken olvashatjátok:

http://cikkegyesulet.hu/international-snowfall-fanni/

Amikor felkészülünk egy külföldi kiutazásra, akkor mindig sok dolgot kell végiggondolnunk. Azt gondoljuk, hogy a bőrönd csak egy dolog, ám amikor realizáljuk, hogy a szép nagy bőrönd milyen hamar meg tud telni mindenféle fontosnak gondolt ruhadarabbal. Természetesen, ez a program (reményeim szerint) mindenki számára többet jelent két telepakolt bőröndnél, hiszen számtalan új információt és kalandot jelent(het). Azért a feltételes mód, mert ehhez természetesen mi magunk is kellünk. Mi mit adunk hozzá? Ezalatt természetesen nem különleges képességet, pénzt vagy bármi tárgyi hozzájárulást kell érteni. Itt beszélünk felkészülésről, nyitottságról, elfogadásról és arról, hogy kicsit kilépünk a komfortzónánk határán. Tudunk-e pontosak lenni vagy gyorsan reagálni új szituációkban? Megvan-e bennünk a tanulásra való hajlam? Hogy előbb gondolkodunk-e és azután cselekszünk? Nincsenek tökéletes emberek, és nem is szuperhősöket keres a program. De sokszor egy kicsit túl kell lépnünk magunkon ahhoz, hogy igazán részesei lehessünk és ebben még az a jó, hogy mindezt teljesen eltérő módon tesszük. Ez lesz az, ami igazán érdekessé és színessé teszik a programot. Hajlandóak vagyunk-e új dolgokat kipróbálni vagy megtanulni, hogy át tudjuk-e adni a saját tudásunkat másoknak?

Ez a program egyfelől egy ingyenes önismereti tréning, hiszen azon túl, hogy megismerkedünk új kultúrákkal, emberekkel és gondolatokkal, megismerjük egy új oldalát a saját személyiségünknek is. A saját részemről ez az egyik legfontosabb amit ki tudok emelni, hiszen remek lehetőséget kaptunk arra, hogy kipróbáljuk magunkat különböző helyzetekben és rengeteg visszacsatolást is kaptunk. Ha pedig a közösség részéről közelítem meg a dolgot, akkor rengeteg olyan tapasztalatot szereztem, melyet szívesen felhasználok a munkám során, hogy a közösségem fiataljai számára közelebb hozzam Európát, hogy olyan foglalkozásokat szervezzek, melyekben jól érzik magukat és eközben tanulhatnak valamit, hogy olyan példákat láttam, melyek adaptálhatóak a kőbányai közösségek számára is.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen feltételekkel vehettem részt ebben a projektben és azt is nagyon szerencsés helyzetnek tartom, hogy e tapasztalatokat kamatoztathatom, méghozzá úgy, hogy más is profitáljon belőle.

Laukó Zsófia